Üdv az ide tévedőknek!
Örömmel látom, hogy egyre többen vagytok! :D

Kissé megkésve, de végül is ma már itthonról sikerült újra a billentyűzethez ülnöm, és végül is, ez pont így a jó, hiszen mára már megemésztődött az elmúlt nap eseményei.

Kezdjük máris a szerdai nappal:
Iskolai látogatás gyanánt ellátogattunk a transzplantációs intézménybe. Ezt annyira nem fejteném ki, mindent tüzetesen átnéztünk, körbevezettek, érdekes volt számomra nagyon, de nem sok érzelmet váltott ki belőlem. Sokat jegyzeteltem, és tanultam, sok érdekes dolgot láttam. Az már más kérdés, hogy a lelkesedésem miatt hülyének lettem nézve, de sebaj. Ahogy volt osztályfőnököm mondta rám mindig, én legalább akarok valamit az élettől.

Gyorsan lenyeltem ezt a kellemetlenséget, hiszen a nap fénypontja közeledett, a szinkronszínész találkozó, pontosabban az Így Jártam Anyátokkal c. sorozat szinkronstábjával volt egy kisebb összejövetel, de ami ott ért… :D  Nem csoda, hogy pénteken írom le, ami szerdán ért, mert akkor, aznap leírhatatlan lett volna. Kicsit még ma is a hatása alatt vagyok. Önkéntelenül is elvigyorodom, ha visszaemlékszem. Nagyon izgatott voltam, hiszen az érkező színészekkel még nem volt módom találkozni. Az említett színészek pedig:Závodszky Noémi, Nagy-Németh Borbála, Markovics Tamás, Csőre Gábor, és Fesztbaum Béla, de a rajongóknak nyílván nem kell őket bemutatni, maximum csak arcilag. A rendezvény szerezője Keönch Anna, a „műsorvezető” pedig Szórádi Erika volt. Nagyon jó hangulatban telt az egész, volt nagy nevetés, viccelődés, de a komolyabb témák sem maradtak el. Elsőnek például azt boncolgattuk, hogy kinek mennyire tetszett a sorozat vége (Aki nem nézte végig NE olvasson tovább) vagyis, hogy az anya, Ted felesége meghal. Fesztbaum Béla fejtette ki véleményét nagyon szépen, miszerint neki tetszett a végkifejlet, hiszen a tragédiák által fejlődünk, és tanuljuk meg, hogy előre kell haladnunk, hogy azt kell elengednünk akit a legjobban szeretünk. Markovics Tomi sajnálta Barneyt, a lányok szomorúnak vélték, és megsiratták, Csőre Gábor pedig el volt tévedve-e téren, mert ő hirtelen nem is tudta, hogyan lett vége. Emiatt Markovics Tomi még jó párszor meg is viccelte. Volt szó a szinkronszakmáról, erről legtöbbet a szinkronrendező Balog Mihály beszélt. Mesélt a régebbi szokásokról, de az új módszerekről és a mostani munkafolyamatokról is beszámolt. Beszéltünk még a sorozat egyes részeiről, hogy miért olyan jó ez a sorozat, vagy, hogy mitől lesz különleges. A résztvevők kérdezhettek a színészektől, sőt volt olyan, amikor a színészek kérdeztek tőlünk, szóval igazán nyílt, emberi, közvetlen elbeszélgetésnek voltunk részesei, és ez hihetetlenül tetszett. Annyira jó érzés volt magamhoz közel érezni ezeket a csupa szív, nagylelkű embereket, hogy igazán feltöltődtem szeretettel, ami már nagyon rám fért.

Leginkább Markovics Tomi kifogyhatatlan vigyora villanyozott fel. Ha rá gondolok, felvidulok, elfelejtem milyen nehézségek várnak rám, eszembe juttatja, hogy az emberek tudnak még ennyire jószívűek, kedvesek és szeretetteljesek lenni, és ez reménnyel tölt el. Olyan szeretet bomba volt ez, amit már rég nem éreztem, idő kellett, míg fel tudtam fogni. Kedves szavakat kaptam tőlük, nagy öleléseket. Meg kell mondjam őszintén, már ott a helyszínen is picit elpityeregtem magam  meghatódottságomba, mert ez tényleg hihetetlenül nagy élmény, és megtiszteltetés volt a számomra, ami nem minden embernek adatik meg. Én hálás lehetek, hogy a részese lehettem, és a következő találkozók mindegyikén részt szeretnék venni, mert úgy érzem ők egyfajta gyógyulási folyamatot indítottak el bennem. A szeretet, ami sugárzik belőlük kitöröl bennem minden rossz érzést, és erősebbé tesz. Köszönöm nektek még egyszer az élményt, sosem felejtem el! Anna kedvessége, és közvetlensége pedig különösképpen jól esett, alig várom, hogy újra találkozzunk. ;)
Miután hazamentem még jó pár percig csak bámultam a plafont, emésztettem a történteket, aztán persze sikeresen levezettem a felgyülemlett érzelmeimet a megszokott módon… eh:D
Arról sem szabad elfeledkezni, hogy sikerült három új lány ismerőssel is megismerkedni, szóval a kapcsolataim is bővültek. Mire nem jó egy ilyen találkozó igaz? :D

Kísérjétek figyelemmel a megosztásaimat bejegyzéseimet Facebookon, mert innentől kezdve mindig meg fogom osztani, hogy mikor kivel lesz találka, mondjuk most véget ér a szezon, de szeptemberben nagyon megfognak szaporodni a rendezvények. Szóval csak figyelmesen! ;)
(További képeket találtok a facebook-os mappámban ugyan ezen a címen ;) )

Néhány mondat a csütörtökről, és a mai napról:

Csütörtökön suli után átjött kedves Kriszti barátnőm, akivel kellőképp el baromkodtunk, és sikerült két fejezetet is előre haladnunk a közös fanficiton-unk-el.  Nagyon jó volt együtt kreatívkodni, ötletelni, és végül két nagyon klassz kis fejezet született. Majd még kell ilyen összeröffenés nyáron is szivi ;) "Ja és... Jafar gyere be ezt nézd meg!" X"DD

Mai nap pedig sikeresen hozzájutottam az én drága kis Benedicht-emhez, egy Afrikai  achát csigához. Nagyon aranyos, még bébi, de ha megnő elég robusztus méretű lesz:D IMÁDOMM:D:D Csak szemléltetem, hogy elvileg mekkora lesz, de ki tudja :D:D Én biztosan nem bánnám:D

Sikerült szépen hazaszállítani, jó néhány cuccommal együtt, ezzel előrehaladva a hazaköltözésben. Már csak jövő héten vár rám egy nagyobb adag pakolás, de végül csak vége lesz ennek a tébolynak, és kezdődik a nyár!! Már alig várom!

Holnap jelentkezem a múlt heti képregény fesztivál beszámolójával. Kövessetek!

I love you guys ;) <3
UI: ma sem maradhatunk napi videó nélkül parancsoljatok ;)
Csak annyit mondhatok: öltözz ki! :D:D Enjoy it!
UUI: Napi időjárás jelentés: iszonyatosan meleg van! :D végre!!!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.