Ez is egy olyan filmnek indult számomra, mint a Mindenség Elmélete. Benedict Cumberbatch neve garancia a jó filmre, biztosan tudtam, hogy nem csalódok. Aztán alaposan felülmúlta minden elképzelésemet.
 Ez a film is igaz történetet ölel fel, a matematikus zseni Alan Turing életét, aki titkos megbízatásra jelentkezik, hogy egész pontosak legyünk az Engima, német kódíró masina feltörésére, amit addig lehetetlennek hittek, és a szövetségesek pont emiatt álltak vesztésre. Aztán jön Turing és megmenti a világot… aztán jutalomképp tönkreteszik az életét…


Történet:
Csak igazán nagy vonalakban szeretném bemutatni a történetet a lehető legkevesebb spoiler-el, Az viszont biztos, hogy ahogy a film én is fogok ugrálni egyes szálak között.

Adott egy zseni matematikus, akit gyerekkorában sokat bántottak az iskolában. Eleinte azt hiszi, hogy azért bántják, mert irigyek rá, hogy ő sokkal okosabb, mint társai. Aztán kedves barátja Christopher, rávilágít, hogy azért erőszakoskodnak vele, mert más, mert különbözik tőlük.

„Tudja, miért szeretik az emberek az erőszakot? Mert nagyon jó érzés. Az embereket az erőszak elégedettséggel tölti el. De, ha kivonjuk az elégedettséget. A tett... értelmetlenné válik.”

Számomra valahol innen indul ki a film, habár nem ezzel kezdődik, mégis ide csúcsosodik ki. Azonnal kifejtem, de előbb lássuk a történet szerkezetét.
Amellett, hogy betekintést nyerhetünk az iskolás Turing életébe, láthatjuk, ahogy hozzálát a kódfejtéshez, ahogy megnyeri a szövetségeseknek a háborút( kis túlzással igen!), és láthatjuk, hogy hurcolják meg. Három szál, kissé keszekuszán, furcsán összeollózva, aztán hirtelen egybeáll. Nem lesz szedett vetett puzzle darabok halmaza, amit odadobnak elénk, hogy rakjuk ki. Először annak tűnik, aztán mindent szépen megmagyaráznak, helyére kerülnek a miértek, és kerek egész lesz a dolog. Természetesen a nézőtől megkíván egy alapos figyelmi szintet, szóval, aki fáradtan ül be annak elhiszem, hogy elveszti a fonalat két vágás között.
Az első szál a kódfejtés és a háború megnyerése után zajlik. Turing házába betörtek, és valamit kerestek, de nem vittek el semmit. A rendőröknek végül nem lesz gyanús, csak egy nyomozónak, aki szimatolni kezd a férfi után. Szerintem zseniális a kezdés. Narrációval indít, Turing lefekteti a feltételeket. Kéri, hogy nagyon figyeljünk, mert nem ismétel meg semmit, nem magyaráz újra, és kér, hogy ne szakítsuk félbe, mert sok fontos részlet elveszhet. Ha nem tetszik a dolog, vagy nem értünk egyet fáradjunk ki. Ettől az egész annyira személyes lesz, mintha valahol a teremben ő maga is ott ülne, és néha - néha odatűzve egy mondatot meséli el a történetét. Zseniális felvezető, a néző azonnal bekapja a horgot, és a székhez tapad, szeme pedig a vászonra.
A második szál is hamar megérkezik. Turing vonattal az Angliai Bletchley Park nevű helyre tart, melyet rádiógyárnak álcáznak, de valójában ez a hely ad otthont az újonnan összeverbuválódott kódfejtő csapatnak. Turing nagyon nehezen illeszkedik be közéjük, kezdve azzal, hogy nem ő a főnök, ez már ad egy okot neki, hogy ne foglalkozzon velük, járja a maga útját, és dolgozik a saját tervein. Mindeközben a társai megadott módszer alapján próbálgatják a kódokat megfejteni napról napra. Igen napról napra, ugyanis ha éjfélt üt az óra, az aznapi munkájuk veszendőbe ment, mivel a németek pontban éjfélkor állítják át az Enigma kódrendszerét egy másikra, így az lekövethetetlen. Szóval harcolnak egymással magukkal és leginkább az idővel, néha még Turing-al is, aki nem épp csapatjátékos típus. Ez először abban a jelenetben mutatkozik meg, mikor el akarják hívni magukkal ebédre… nem megy könnyen… Még azt is kiharcolja egy idő után, hogy két embert, akiket nem tart megfelelőnek elbocsájtsanak, így eléggé kevesen maradnak, miközben az ezredes, aki olykor a körmük alá néz, még plusz nyomást is ad a nyakukba. Plussz csavarként szolgál mikor Turing-ot meggyanúsítják azzal, hogy ő egy szovjet kém, mert egy úgynevezett bill kódot találtak a körükben, de nincs rá bizonyítékuk, hogy Turing az, csupán zárkózott, magának való viselkedése, mely a kettős ügynökökre hajaz. Ez ad a filmenk némi krimi jelleget, és a néző azonnal elkezd azon agyalni, hogy ki lehet a tégla, mert nem tudjuk Turingból kinézni, hogy egy kém, egyszerűen nem hiszem, hogy rávitte volna a lélek. Ez a szál az első vonalhoz is visszanyúl, jóval később is gyanakodnak Turing-ra mivel minden aktája titkos, sőt nem is létezik a háború után, nem tudja bizonyítani senki, hogy a kormánynak dolgozott, ez is gyanakvásra ad okot a nyomozónak, aki Turing titkait hajkurássza.
Mivel az elbocsájtások után igen kevesen maradnak, Turing felvételt hirdet, új emberek után kutatva, akik profik kódfejtésben, mindezt egy egyszerűnek kinéző keresztrejtvény segítségével teszi, amit az újságban adnak ki. Természetesen miközben látjuk a csapatot dolgozni, bepillantást nyerhetünk a háború zajlásába is. Tengeralattjárók, bombázó repülők, tankok, régi felvételeket mutatnak, sőt Churchillt láthatjuk és hallhatjuk, vagyis egy szép vázként, vagy körvonalként még ott van a háború is, mely zajlik körülöttük, s amiben ők maguk szervesen nem vesznek részt, vagy talán azzal, amit csinálnak, épp ők azok, akik a háborút leginkább vívják?
A keresztrejtvényre sok megoldás érkezik, köztük egy ifjú hölgyé, aki eléggé elkésik a felvételi tesztről, melyet Turing szervez. Csak férfiak ülnek a teremben, mikor megérkezik Joan Clarke. Be se akarják engedni, mert az ajtóban álló férfi, akinél a jelentkezők listája van, el sem hiszi neki, hogy egyedül oldotta meg a rejtvényt, minduntalan titkárnőkhöz akarja irányítani, mert biztos benne, hogy eltévesztette a termet. Gusztustalan módon. Itt mutatkozik meg mennyire le voltak nézve a nők akkoriban, mennyire semmibe volt véve a tudásuk, és el volt könyvelve, hogy ők nem képesek férfimunkára. Azonban Turing beengedi a vizsgára, és már akkor ott játszik Alan szemében a kíváncsiság, hogy ez a nő vajon mit tudhat? Szintén egy keresztrejtvényt kell megoldaniuk, mindössze hat perc alatt. Joan-nak öt és fél percébe kerül mindez, így azonnal felveszik egy fiatal fiúval együtt. Mindez szép és jó, de Turingnak még ügyködnie kell a dolgon, mert Joan először visszakozik, mikor kiderül, mi is a munkakör, amit be kell neki töltenie. A szüleivel élő nő nem mer ekkora fába vágni, de Turing meggyőzi és biztatja, egyenesen kéri, hogy menjen vele. Végül meggyőzi és lassan elkezdődik közöttük egy különös, erős baráti viszony, melyet mindenki rendes párkapcsolatnak vél. Miután Joan megismerkedik a feladattal, majd jobban belelát Turing és társai mindennapjaiba is,elkezd azon dolgozni, hogy Turing-ot megszeressék a társai. A legaranyosabb (nekem ez a szó jut eszembe róla) jelenet, mikor kedveskedés gyanánt almákat ad a fiúknak, hogy kifejezze nagylelkűségét irántuk. Joan tanácsokat ad neki, szórakozni hívja őket, és lassan látszódik is, hogy kezdenek megbízni benne. Ez akkor látszódik meg, mikor az ezredes le akarja állítani Turing, akkor már megépített briliáns kódtörő gépét, ami addig a napig valami hiba folytán nem fejtett még meg semmit. Az ezredes kirúgja Alan-t, de a társai kiállnak mellette, utána pedig együtt kezdenek el dolgozni. Kis apró érdekesség, hogy Turing Christopher-nek nevezi el kódfejtő gépét…
A következő gond akkor üt be, mikor Joan-t hazaszólítják a szülei, mert nem tartják jó dolognak, hogy ilyen sok férfi közt dolgozik.( A kor hülyesége …-.- ismét) Alan ekkor találja ki, mi lenne, ha Joan-nek lenne egy férje, aki miatt ott kell, hogy maradjon vele… A jelölt pedig Turing maga. Megtörténik az eljegyzés, és egy pillanatra el hisszük az egészet, mikor is Turing odasúgja az egyik társának, hogy mi van akkor, ha Joan-t nem úgy kívánja, mint nőt… ekkor döbbenünk rá, mi is Alan nagy titka igazából, mire fel a furcsa viselkedés, a testtartás, beszéd, szóval minden értelmet nyer hirtelen, ami a karakter egészét illeti. Látszik, hogy szereti Joan-t, de nem úgy, szereti az eszét, szépnek tartja, szeret a társaságában lenni, beszélgetni vele, igazi lelki társak, de máshogy nem képes, nem tud igazán a férje lenni.
Igazán érthető a történet, ahogy így elmesélem, de mindeközben fut a harmadik szál is mely nem sok jelenet, mégis hangsúlyos, fontos, hogy megértsük főhősünket. Gyermekkori visszaemlékezései, rádöbbentenek dolgokra bennünket, és megértetnek dolgokat, ez is hozzájárul a nagy egész kép meglátásához.
 Végül elérkezik a pillanat, amikor sikerül egy váratlan ötlet miatt, úgy beállítani Christopher-t, hogy az aznapi kódokat le tudják fordítani, sőt egy éjjel alatt a csendes óceánon lévő összes hajó és tengeralattjáró helyzetét képesek bemérni. Ez azonban hatalmas felelősséget rak a kezükbe. Az egyik pillanatban rájönnek, hogy a németek meg fognak támadni egy civilekkel teli hajót, és azonnal cselekedniük kell, ha meg akarják őket menteni, de Turing leállítja őket, mivel, ha az akciót meghiúsítják, a németek rájönnek, hogy feltörték az Enigmát, és azonnal átállítják egy teljesen más rendszerre. Kénytelenek figyelni, és hagyni mindent úgy, ahogy van. Ez ellentéteket és vitát szül a csoportban. Turing Istent akar játszani? Vagy az egész csoport? Ki dönti el, ki élhet és hal meg? Milyen erkölcs alapján döntsenek? Ezrek és ezrek élete a tét, mégsem vesztik el a fejüket és logikusan kezdenek el dolgozni. Frissen szerzett hatalmukat arra használják, hogy válaszcsapásokat indítsanak, és segítsenek például a partraszállás megtervezésében. Tehát a több éven át zajló munkájuk meghozta a gyümölcsét. A munkájuk véget ért, mehetnek haza. Természetesen az MI6 emlékezteti őket, hogyha bárkinek is beszélnek arról, hogy mi dolgoztak itt valójában kivégzik őket. Végül utolsó feladatként el kell égetniük mindent.
Az első szál ott tér vissza ahol a film elején elkezdődött. Turing ül egy kihallgató szobában, a nyomozó megérkezik, és beszélgetni kezdenek. Az egyik legnagyobb tanulsága a filmnek itt hangzik el. Turing egy játék segítségével(imitációs játék) elmagyarázza a nyomozónak, mit gondol a másságról. Miért kell elítélni azt, aki egy kicsit is más, mint a többiek? Miért baj az, ha egyediek és különbözőek vagyunk? Miért kell, beállunk falanszterként a sorba? Nem kell, hogy számok legyünk a tömegben. Számomra ez a világ legnagyobb félelme és veszélye, a dolog, amitől a legjobban tartok, és leginkább próbálok elkerülni, hogy beolvadjak a tömegbe. Igyekszem valamivel kitűnni, és próbálok egyedi és megismételhetetlen lenni, mert egyenesen irtózom azoktól, akik ugyanúgy néznek ki, amiből rendre következik, hogy ugyanúgy gondolkodnak, éreznek. Egy egyedi eszményük, érzésük, gondolatuk nincs. Nincs saját véleményük, mindent a szájukba rágnak a TV, a rádió, vagy az interneten keresztül, minden megtervezett, elrendezett, megrendezett színjáték csupán. Ha pedig valakinek támad valami egyedi ötlete,vagy felemeli a hangját a séma ellen, azt azonnal elkezdik támadni. Miért? Mert félünk attól, amit nem ismerünk, és a félelmünkből adódóan védekezünk ellene, itt speciel támadással. Turing más volt, máshogy szeretett ember lenni, és akkoriban ezt keményen büntették. Választhatott, hogy vagy börtönbe megy, vagy hormonkezelést alkalmaznak gyógyszeresen. Az utóbbi mellett döntött, hogy otthonában újra építhesse Chrisophert-t. Ekkor látogatja meg Joan, akivel még a parkban összeveszett, mert Alan elüldözte maga mellől. Joan egy magába roskadt megkeseredett férfit talál, akinek az az egyetlen célja, hogy újra építse szeretett gépét. Ekkor jövünk rá, hogy hormon kezelik, ezért néz ki ennyire rémesen. Betegnek gyengének látszik, és lelkileg hihetetlenül kiszipolyozottnak tűnik. Mikor leülnek Joan-el beszélgetni ki is borul. Nem akar egyedül lenni, nem akarják, hogy a gépét elvegyék tőle, a magány gondolatától is összeszakad a lelke. Aztán Alan meglátja Joan új jegyűrűjét, eszébe jut, hogy végre a lány megkapta azt a normális életet, amelyet szeretett volna. Ekkor Joan elmondja neki, hogy ha Turing normális lenne, a világ sokkal kevesebb lenne, tudományilag is, és az emberek számát tekintve is hiszen:
„Néha épp azok, akikről senki sem hinné, hogy képesek bármire, tesznek elképesztő dolgokat".
Néha nem értjük a létezésünk értelmét, néha azt gondoljuk, ha mások lennénk, jobbak lennénk, elfogadna a társadalom, be tudnánk illeszkedni, szeretnének az emberek. De én nem akarok egysíkú, unalmas, és szürke lenni. Nem akarok beállni a sorba. Eredeti, és megismételhetetlen vagyok, és, aki ezért bántani akar, hát az a saját szegénységi bizonyítványát állítja ki magának. Hinnünk kell benne, hogy a világ kevesebb lenne nélkülünk. Ez az első lépés ahhoz, hogy különlegesek legyünk.

Végül tudjuk, hogy Turing öngyilkos lett, és meggyötörve halt meg, miközben annyi ember életét mentette meg, és előrelendítette a világ fejlődését is. A titoktartás miatt nagyon későn látott napvilágot a története, de úgy gondolom, ez a film méltó emléket állít, és tiszteleg nagysága előtt. A dolgot tetézi, hogy 2013-ban a királynő posztumusz uralkodói kegyelemben részesítette őt, munkája elismerése végett. Lehet, hogy ő ezt már nem élhette meg, de azt hiszem, ez akkor is egy igazán szép gesztus.

Színészek és karaktereik:


Jó pár oldalon keresztül tudnám dicsérni szívem második csücskét, de ezt ti is tudjátok. Azt azért akkor is kiemelném, hogy nem hiába az az Oscar és Golden Globe jelölés, bár ember legyen a talpán, aki választani tud Eddie és közte… briliáns alakítás. Az arcrezdülései, a hangja a testtartása, a szemének játéka. Főleg, amikor a végén sír a magány, s megkeseredettség miatt. Fenomenális. Én ezt már csak Benedict élménynek hívom. Ez az ember nem tud hibázni bármilyen karaktert is kell, hogy alakítson.

Keira Knightley is kellően szépet alakított szerintem. Az okos, feltörekvő nőt adja, aki bár a társadalom, és szülei nyomása alatt áll, mégis vágyik az ismeretlenbe, az izgalomra és végül nem retten vissza a feladattól. Hűen támogatja Turing-ot. Keira-nak mindig is volt egy kellemes arcjátéka, amivel szépen kifejezett minden érzést, és ezeket itt is jól használja szerintem. Jó látni, hogy ő is hozza a szintet, és fejet ugrik az elvárásokkal teli kalandba.

Mellékszereplők terén sem szenvedünk hiányt. Charles Dance, akit sokan jól ismernek a Trónok Harcából, itt is hozza a megszokott komoly, merev és szigorú karaktert, aki nem ismeri a nemet, mégis sokszor kegyelmet ad, vagy haladékot, mert át tudja látni a helyzet egészét. Nincs sok mimikai játék, de jelleme olyan tartást ad, úgy tud nézni jéghideg kék szemeivel, hogy szinte mi is félünk tőle, mikor a vásznon van, mert úgy hat sokszor, mint egy állandóan rosszkedvében lévő gonosz pedellus, aki csak keresztbe akar tenni mindenkinek… de nem, ő csak meg akarja nyerni a háborút, bármi áron. Hihetetlenül fegyelmezett, hatalmas az önkontroll. Masszív alakítás, egy masszív embertől.

Mark Strong, mint az MI6 egyik ügynöke kissé James Bond-osat játszik, de ettől eltekintve van létjogosultsága mindenképpen. Hátulról forgatja a szálakat, ahogy az neki pont jó, és ahogy annak lenniük kell. Rejtélyes, visszahúzódó, a háttérből figyelő karaktert ad, szépen, ahogyan azt kell, mégis érezzük rajta, hogy ő az új James Bond-ba akart volna castingolni, csak az még arrébb van.

Matthew Good, mint Hugh Alexander, Turing egyik társa pedig szintén egy zsenit alakít, de ő a szociális, a társaság központja zsenit hozza. Jóképű széfinúak tűnik, de eszével is képes hódítani, arról nem is beszélve, hogy azért jól egyben tartja a csapatot, bár Turing személyiségével eleinte nem tud mit kezdeni. Egy két dühkitörése arról számol be, hogy van ott némi felgyülemlett, kiadatlan feszültség. Matt nem kapott túl sok jellemmel rendelkező karaktert, de amit tud azt kihoz a szerepből, mondhatni Turing ellentéte, egyfajta görbe tükör, mivel látja milyen is kéne lennie, hogyan is kéne élnie az életét normálisan, és ezt mindet szépen visszakapjuk a színésztől.

Alex Lawther, mint a fiatal Turing. Jó ég ez a kis srác de hasonlít a fiatal Benedict-re! Nagyon ügyes kis ifjú színész, gratulálok neki, nekem nagyon tetszett. Nem volt idegesítő, az érzései nagyon őszinték voltak, látszott a beleélés. Csak így tovább!!

Hangulat/Képi világ:
Olyan, mint vártam. Rejtélyes, második világháborús légkör teljesen belengi, igazán odaszögez a vászonra, egy unalmas percet sem tudok megemlíteni. Némi humorával enyhíti a fezsültségeket, de nem csap át komédiába, az egyensúly teljesen rendben van.
A képi világ erősen ráerősít a hangulatra. London szétszedett belvárosa, a régi felvételek, mind mind ezt erősítik, hogy teljesen belecsöppenjünk a háború retteneteibe.

Zene:
Az első, kezdő zene valami fenomenális.(lent video) De az egész annyira odaillő, drámai, vagy szomorú, aztán vicces, pont jókor, pont jó helyen.

Rendezés/ Vágás forgatókönyv:
Sokaknak zavaró lehet a három szál közti ugrálás elsőre, de mikor megszokja az ember, akkor teljesen rendben van. Viszont van itt egy apróság. Egy barátnőmmel néztem a filmet, és ő hívta fel a figyelmemet egy zavaró tényezőre. Azt érzékelte, hogy minden sokkal hamarabb kiderül egy elejtett mondatból, vagy képből, mint ahogy az kellene. A szovjet kém kilétét ő például szinte azonnal megmondta, vagy sokkal előbb is rájöhetünk a kis kori visszaemlékezésekből, hogy Alan meleg. Tehát a film érthetetlen módon lelövi saját magának a poénokat, aztán a közönség szájába rágja, hogy értse. Ez talán a film egyik hibája, amit a jó vágás és rendezés, vagy a forgatókönyv átgondolása megoldhatott volna.
A párbeszédek nagyon jók, a szövegek kiválóan vannak megírva, mindenki úgy szólal meg, ahogy azt kinéznénk belőle. Alan dadogása is pont helyénvaló, még egy lapáttal rárak az amúgy is furcsa figurára.

Szinkron:
Simon Kornél ( Benedict Cumberbatch) igenis nagyon illik hozzá. Kiváló hanglejtésekkel, odafigyelt technikával, és átéléssel adja vissza a színészt, én meg voltam elégedve vele.
Zsigmond Tamarán( Keira Knightley) szintén érződik a profizmus. Beleélősen, átgondoltam adja a hangját Joan-nek. Nem is vártam tőle mást.
Szatory Dávid ( Hugh Alexander) a mostani mozik feltörekvő szinkroncsillaga pedig itt is nagyon ügyes. Komolyan kezdem megkedvelni a hangját. Úgy tűnik ő lesz Eddie Redmayne bejáratott szinkronszínésze, ami nem is baj, hiszen tényleg nagyon jól csinálja, amit csinál. Nem is tudom, hol bujkált eddig a figyelmem elől? :D
A szinkron szerintem tényleg nagyon tisztességesen van kiválasztva és kivitelezve nincs okom panaszra, köszönjük!

Értékelés, ajánlás:

Szintén a történelem nagy kedvelőinek tudom ajánlani, a második világháborús rajongónak meg kötelező. Nagyon jót lehet a témáról beszélgetni, de ha egyedül nézi az ember, szerintem akkor is hatalmas élmény, igazán megmozgató.

Történet: 10/10
Karakterek:10/10
Színészi játék: 10/9
Képi világ: 10/10
Zene: 10/10
Szinkron: 10/10
Vágás: 10/7
Rendezés:10/8

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.